Batykó Róbert „Red Eye” című egyéni kiállítása az acb Galériában

JOBB KLIKK → SZABAD ALAKÍTÁS

Az esztétikai szempont tudatos eltérítése, valamint egy feltételezett mechanikai folyamat rekonstrukciója kerül játékba Batykó Róbert festészeti gyakorlatának konceptuális keretrendszerében. Batykó képei a nézőben azt az igényt ébresztik fel, hogy egyfajta helyszínelésen keresztül visszafejtse azokat a történéseket, amelyek a végleges műveket alakították. A néző egy illuzórikus múlt időt projektál a felszínre, ezáltal a képi jelek az elkülöníthető idősíkok és a vászon anyagi jelenléte között oszcillálnak. Mégis úgy tűnik, hogy e visszafelé ható időbeliség csupán rövidtávú memóriával rendelkezik: a formálódás pontos körülményeit elbizonytalanítva az amnéziás felszín magába szívja a festmény egyes motívumait.

A Facelift (2018) című mű közepén egy gesztus utolsó maradványaként egy sűrű, horizontális festéksáv helyezkedik el. A festék önsúlya alatt meghajlik és térbelisége miatt élesen elkülönül a környező lapos felülettől. Egy felfelé irányuló mozdulat vezet az anyag e gyűjtőhelyéhez, ehhez az érzéki és vizuálisan áthatolhatatlan elemhez. A festéket Batykó gépi úton dolgozza a vászon szövetébe, így a dekódolhatatlan nyomok a kétdimenziós felület legszigorúbb értelemben vett határain belül lüktetnek. Felül egy antropomorf alakzat lebeg, amit Batykó szubjektivitásától egy lefelé irányuló, kaparó mozdulattal foszt meg. Ezzel a művész a néző tekintetét újra a kép állításait mondatvégi írásjelként lezáró festékpászmára irányítja. A Sharpen (2018) című festményen egy amorf struktúra terül el egy hullámszerű grafikai jel mellett. Ezt egy változó intenzitású, láthatatlan mozdulat vezeti a vászon jobb oldala felé. A festékanyag szellemképszerű jeleket hagyva a vászon felületén megtorpan egy ponton, hogy ezután egy második gesztus formájában újraindítsa önmagát, ami az egész felszínt tökéletesen simává teszi.

Batykó munkássága már-már előreprogramozott karakterű. A digitális technológia vizuális kultúráját, a képszerkesztő szoftverek logikáját és a process art törekvéseit vegyíti. Egy fájl bináris kódolása és láthatatlan transzformációja helyett Batykó egy organikus anyaggal dolgozik. A festék a táblakép merevlemezén kerül rögzítésre. A ctrl+alt+z püfölése itt nem működik: nincsen visszalépési lehetőség, de a további módosítások is falakba ütköznek. Az interfész lefagyott.

Batykó képi elemeibe kódolja a továbbalakítás lehetőségét. Az olyan – képszerkesztő programok vizuális jelrendszeréből kölcsönzött – elemek, mint az érintővonalak, a rögzítési és sarokpontok a festmények monolit felszínét fix és mozdítható rétegekre választják. Batykó mintha a szerzőiség hatalmával ruházná fel a nézőt, aki elképzelheti a formákat és mintázatokat vektorok és pontok manipulálása révén különböző pályákon elmozdulni. Egyetlen kiemelt motívum válik a vizsgálat tárgyává a Masquerade I. és II. (2017), illetve a Crop (2018) című kompozíció esetében is. Az izolált formák autonómiája azonban nem valósul meg, helyette a végtelen átalakulás áldozatai lesznek. A Crop című képen egy középen elhelyezett, kicsi, kék téglalap utal egy új kezdet lehetőségére: a környező felületek a címben megjelölt lépés, a „kivágás” következtében eltűnnének, és nem maradna más, csak a kékhalál monokrómja mint tabula rasa.

Batykó munkáiban a szerzőiség az ember és gép közötti kibernetikus kollaboráció nosztalgikus utópiáján keresztül is megkérdőjelezésre kerül, tudniillik Batykó egy saját maga által létrehozott géppel vékonyítja el festményei rétegeit, ezzel is eltérítve azok primer olvasatait. Azonban a vászon szövésének szerkezete is támaszt bizonyos feltételeket ebben az együttműködésben. A szuperlapos festékfilm felfedi a hordozó szobrászi felszínét. A vászonanyag körültekintő kiválasztásával Batykó a hordozó és a médium közötti mikroszkopikus viszonyrendszert befolyásolja, ami a Reflection (2019) című munkában különös erővel jelenik meg. E képen a szövött textil és mechanikai jel kombinációja egy kvázi efemer képhibát hoz létre, egy pehelysúlyú felbolydulást, egy indexikus jelet, ami a festmény materiális feltételeire mutat rá, önmaga keletkezéstörténetére. Itt a festmény inkább ige, mint főnév, inkább .exe, mint .jpg.

Tayler Patrick Nicholas

Megjelent: Új Művészet online, 2019. 03. 10.